Viszlát, 2024!

Január: Tervezés, Indiai workshop & Klub

Most már 6. alkalommal páros évösszegzéssel és évtervezéssel indítottuk az évet a férjemmel, ami mindig nagyon felemelő, egyszersmind tükröt tartó élmény számunkra. Tavaly úgy alakult egy családi helyzet miatt, hogy a kislányunk is csatlakozott hozzánk, így a saját szintjén ő is velünk évértékelt egyik nap és tervezett a másikon (vagy épp az egyik kedvenc David Walliams könyvével bekuckózott egy bögre kakaóval egy kényelmes fotelbe). A szó pedig, amit 2024-ra választottam: a KAPCSOLÓDÁS volt. Na, ennél jobban nem is lőhettem volna mellé, merthogy egész évben nem tudtam rá rezonálni, az hétszentség!

A január úgy elröppent, hogy kettőt pislogtam és már február volt: újra elindult az iskolai körforgás, az edzések, osztálytársak jöttek töriverseny valahanyadik állomását összeállítani és beküldeni (meg persze cincogni), megjött a gimiből az első féléves bizi, örömfőztünk Helló, Curry! Ágijának indiai workshopján, én pedig megnyitottam az érdeklődőknek a Diéták & Álmok klubot. Mire véget ért a január, a hóvirágok is kimerészkedtek a földből.

Február: Síelés helyett la dolce vita

Bár februárban mindig elutazunk a nagycsaláddal Ausztriába síelni, 2024-ben csak a többiek síeltek, férjem és én inkább pihentünk, lazultunk, randizgattunk. Átszöktünk Udinébe és Velencébe is 1-1 napra, és ismét megfogalmaztam, mennyire boldoggá tesz, amikor Olaszországban vagyok, és “dejólennemárvégremegtanulniolaszul”. Amennyire kiábrándítónak találtam 12 évesen Velencét a júliusi poshadt melegben és az állott csatorna- és tengervízszagban, annyira lettem a rajongója az elmúlt években, lehetőleg letérve a fősodorról és nem turistaszezonban… és sehol nincs olyan kávé, mint Olaszországban!

…és most esett le, hogy egyik nap Bledbe is kiruccantunk, imádtuk körbesétálni a tavat, ráadásul csodaszépen sütött a nap, nagyon feltöltődtünk, esténként pedig jöhetett a Dixit-party a többiekkel!

Március: Tánc & Tenerife

A hónap egyik izgalma az volt, hogy a lánykámék kortárstánccsapata megnyerte a területi válogatót, így mehettek tovább az országos bajnokságra.

A másik izgalma pedig, hogy életemben először utaztam a Kanári-szigetekre, méghozzá Tenerifére, ráadásul férjem szüleivel és a lányunkkal, akiknek ez volt az első repülésük, és annyi „első” élményük lett a Teide vulkántól a Loro Parkon át az Atlanti-óceánig, hogy azóta is emlegetik. Ha már ott voltunk, nem maradhatott ki az  egyik kedvenc írónőm, Agatha Christie csodás színes lépcsője és az Auditórium sem. Tenerife nagyon kis kompakt élmény, és elképesztően változatos a táj, megértem, hogy sokan vonzódnak oda. Ráadásul a hotel csodás kertjében még frangipáni is virágzott, ami visszaröpentette a szívemet Balira, ami 2023 nagyon meghatározó utazásává vált.

Április: Kert & Fogadóóra

A hónap elejét még Tenerifén töltöttük, és mire hazaértünk, a kertünkben is virágzott a nárcisz. 

Április egyik legnagyobb adománya az volt, hogy felfedeztem, mennyire jó hatással van rám a kertészkedés, és ezt tudatosan el is kezdtem használni. Ha kibillentem az egyensúlyomból, kimentem levegőzni, csigákat bámulni, és jééé, a gazolás milyen klasszul kisimítja az idegeimet. A napi locsolás pedig egész meditatív tevékenységgé avanzsálódott, ami nem csak nekem tett jót és az egyre erősödő életközepi változásomnak (erről még írok később), hanem a kertben a fűnek, a virágoknak, a bokroknak és fáknak, és persze az éledező veteményesünknek. 

Tudom, hogy röhejesen hangzik, de a hónap egyik legjobb pontja a suliban a fogadóóra volt, mert a lányomnak annyira csodás osztályfőnöke van, hogy élmény hozzá még fogadóórára is járni, még úgy is, hogy történetesen nincs semmi baj. Én régen azt éltem meg, hogy fogadóórára az jár, akinek a gyerkőccel van valami kihívás a suliban. A lányunk előző sulijában majdhogynem nem értették, miért megyünk oda 1. osztályban, holott csak annyi volt a szándékunk, hogy megismerjük a tanítónőket és tudjuk, ha valamit esetleg érdemes tudnunk. Annyira jó, hogy ez itt másképp van, és az ofő annyi időpontot ad meg, hogy minden szülőnek legyen ilehetősége vele találkozni legalább egyszer egy félévben!

Május: Viszlát, iskolai traumák & Táncverseny

Nagyon vártam májusra már a nyári szünetet. Egész biztos, hogy eggyel jobban körbehelikoptereztük a lányunkat, mint a szakirodalom tanácsolta volna, de 8 évig jár ebbe a suliba, ha minden igaz, és azért nem mindegy, hogy nyit és hogy érzi magát. Ha az előző évben – a felvételi során – feljött egy csomó iskolában szerzett traumám, hát ez 2024-re kicsúcsosodott. Az egyik 2024-es önismereti élményem: ennek a kb 2 éves élmény lezárása volt, amikor is a lányom kisgimis felvételije és a beilleszkedésének éve rengeteg olyan iskolai traumámat hozta felszínre, amire most már tudok szeretettel gondolni és megbocsátani azoknak, akikre nehéz szívvel gondoltam. :-)

Őszintén elfáradtam ebben a tanévben, de a legjobb, hogy ő szinte mindennap vidáman ment iskolába és vidáman jött haza, ez az előző suliban nyomasztóan nem így volt, szóval semmit nem bánok.

Szuper volt 2 napra lemenni a Balatonhoz, ahol a kortárstánc országos bajnoksága volt, és egy klassz csopaki apartmant sikerült a parton elcsípnünk. Ráadásul megnyerte a táncsapat ezt a versenyt is, így a következő állomásunk a júliusi Európa-bajnokság.

Még május végére jutott egy hegedűvizsga, amivel elköszöntünk az amúgy szuper hegedűtanárunktól, Mártitól. Ő is egy olyan pedagógus a lányunk életében, akiért örökké hálásak leszünk.

Június: Nyirokmasszázs & Szülinap

Beneveztem pár alkalom nyirokmasszázsba. No, ha még nem jártál ilyenen, nem, ez nem az a relaxáló, frissítő masszázs, ami után kisimulva, zen állapotban suhansz hazafelé, cserébe úgy néz ki a kezelt terület pár órán belül és jópár napig, mintha valaki izomból péppé vert volna…és még fizetsz is érte!  Amúgy hasznos és hatásos, és szuper jófej volt a masszőr, mert azon van, hogy elterelje a figyelmedet közben, de azért néha eszembe jutott, hogy mi, hülye nők, mi mindenre képesek vagyunk a szépségért, az agybaj! 

Júniusban, őrült forróságban született a lányunk, és mint ilyenkor rendesen, már az előző napokat nosztalgiában és szipogva töltöttem, rólam mintázhatták volna az összes amerikai giccsparádés családi filmet. Imádom a lányomat, nála szebbet, jobbat, kedvesebbet és okosabbat nem is kaphattam volna, és az a legjobb, hogy ezt minden egyes nap őszintén így tudom gondolni, akkor is, ha aznap rázósabb napunk volt!

…. ééééésssss a szülinapi buli utáni napokban kicsengettek az iskolából és kitört végre a V-A-K-Á-C-I-Ó-Ó-Ó!

Esküszöm, jobban vártam, mint amikor én jártam iskolába, és úgy gondoltam, hogy na, eljött a pihenés, és a feltöltődés ideje…MU-HA-HA!

Július: Európa-bajnokság & Medence

A július egyik fénypontja az volt, hogy ismét a Balatonnál találtuk magunkat, csak most a kortárstánc csapat Európa-bajnokságán, amit a lányok ismét megnyertek, így jól meg is ünnepeltük! 

A másik fénypontja a hónapnak pedig, hogy mivel nyárra most nem terveztünk be nagyobb utazást, felállítottunk egy értelmezhető méretű medencét a kertünkbe a dió- és gyümölcsfák árnyékában, és onnantól kezdve szinte minden egyes nap pancsoltunk ebben a végtelenül kimerítő hőségben.

Ó, és hogy ne buggyanjunk meg, megnéztük a Van Gogh immerzív kiállítást, és még a Szépművészeti Múzeum egyiptomi részlegét is, mert a lánykánkat épp nagyon foglalkoztatta Egyiptom azon túl, hogy én ott éltem gyerekként.

Augusztus: Forróság, Olimpia & io parlo italiano

Egy idő után kiborított a meleg, hogy a légkondi és medence ellenére azt éreztem, nem tudok töltődni, állandóan fáradt és ingerült vagyok. Mivel már reggeltől 30 fok volt, és nem egyszer este f9-9-kor is még 30 fok felett, így a kertészkedésben való idegkisimítás ugrott, de az esti meditatív locsolás is inkább frusztráló volt, mint kikapcsoló. Tudom, első világbeli problémák, de lassan felsejlett a nyár vége, és az volt a megélésem, hogy egyáltalán nem töltődtem fel, sőt…tovább merültem és nem tudom, miből tudtam egyáltalán lejjebb menni.

Ekkor már éreztem, hogy olyan romatikusan hangzik az életközepi változás, de győzködhetem magamat ennek ellenkezőjéről, ez attól még tényleg válság…és ez oké.

Hogy némileg ellensúlyozzam, próbáltam átgondolni, mi az, ami mindig örömöt okoz, és ezzel a lendülettem regisztráltam a Duolingon, és végre OLASZUL tanulok már több mint 150 napja, ez az én egyik napi örömöm, amit csak azért csinálok, mert jó érzés! 

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy olimpia is volt, méghozzá magyar szempontból annyira izgalmas! 12 éve született a lányom, pont pár hetes volt, amikor a londoni olimpiát rendezték, aztán valahogy szem elől tévesztettem ezt a sporteseményt, máshol volt a fókuszom, és most már együtt izgulhattunk a magyar csapatért. Őt kevésbé kötötte le, nekem meg az egyik legkedvesebb gyerekkori emlékem, ahogy 12 évesen a képernyőn keresztül a barcelonai olimpián drukkolunk a tesómmal Egérnek, Ónódi Heninek, a vívóknak, a kajak-kenusoknak és a többieknek, és most nagyon együtt is éltem minden magyar érintettségű sporteseménnyel. Hozzáteszem, néha az volt a megélésem, hogy ez a szintű izgalom már nem nekem való! :-)))

…és akkor augusztusban megcsináltattam egy komplex mikrobiomvizsgálatot, csak hogy lássunk egy teljes képet.

Szeptember: Kórház & Mikrobiom

Szeptemberben megjött a mikrobiomvizsgálat eredménye, ami legalább adott egy tisztább képet, és egy efelett érzett megkönnyebültést. Óriási baj nincs, de vannak olyan hasznos baktériumok a szervezetemben, amelyek túlszaporodtak, és olyanok, amelyek támogathatnák a vércukorháztartásomat és a testsúlycsökkenést, de nálam komplett hiányoznak. Az is kiderült, hogy viszonylag változatos a bélflórám és látszik, hogy odafigyelek a táplálkozásomra, de szükség volt még némi finomhangolásra.

Még mielőtt belevethettem volna magamat a változtatásba, egy éttermi látogatás után ételallergiára utaló jelekkel kórházba kerültünk a lányommal, ami egyszerre volt ijesztő, végtelenül kimerítő mentálisan és elkeserítő élmény annak ellenére, hogy az orvosok és ápolók szuper helyesek és támogatók voltak. Végül rá 1-2 héttel – túl némi mediátordiétán – egy allergológus szakorvosnál (merthogy adott kórházban nem volt) kiderült, hogy valószínűleg egy iskolában kapott emlékeztető oltás csókolózott össze egy Covid-variánssal, ez nem allergia volt, csak valami triggerelhette az ebéd során, és belobbant. A lényeg, túlvagyunk rajta, és remélhetőleg egy életre kipipáltuk a kórházasdit.

Mire ezen végre túljutottunk, én is belevetettem magamat az étrendem finomhangolásába, aminek a célja a gyulladáscsökkentés és bélregeneráció volt. Épp az év végi hírlevelemben írtam meg, hogy nagyképűen hangozhat, de a legjobb gasztroélményeim 2024-ben a saját konyhámban értek, és nagyon élvezem a sok, szép, színes tányért és a sok tápláló ételt, amit főzök. Erről majd még írok, és bizony ehhez kapcsolódóan lesznek újdonságok a Diéták & Álmok háza táján. ;-)

Október: Kolleganő & Generációk

Az október egyik legnagyobb ajándéka volt, hogy egy régi bankos kolleganőmmel, akivel online ugyan hébe-hóba tartottuk a kapcsolatot, végre találkoztunk bő 10 év után, és annyira klassz és feltöltő volt, mintha el sem telt volna ennyi év! <3

Októberben lelkesen rajta voltam az étrendem átalakításán, aminek el is kezdtem érezni a pozitív hatásait, ami lelkesített is, és közben néztem az ablakunkból a kedvenc óriási hársfánkat, ahogy szép lassan aranylóvá válnak a levelei, majd elhullajtja őket. 

Ez volt az a hónap is, amikor ugyan már járt iskolába a lányunk, de minden étkezését vitte itthonról magával, mert a kórházi kaland után ezt a hónapot inkább lemondtuk.

Ó, és kedves barátokkal megnéztük Steigervald Krisztián generációs élményestjét, ami nem csak szívmelengető volt, hanem mindenkinek látnia kellene, hiszen olyan fontos lenne, hogy a generációk  oda-vissza megértsék és elfogadják egymás különbözőségeit, ami nem jobb vagy rosszabb, csak más!

November: Kommunikáció & Mégsem

A hónap, amikor úgy éreztem pár hétig, hogy újra van kedvem kommunikálni a közönségemhez, hogy aztán ez a lendület le is lankadjon. Éreztem, korai még a visszatérés a közösségi médiához azon túl, hogy az a pár, sztoriban megosztott történet kikívánkozott belőlem.

December: Táncgála & Csajok & Szilveszter

A december, hú…. szuper volt a lánykám karácsonyi táncgálája, az mindig örömteli élmény, de a decemberünk betegeskedéssel telt, a lányunk kezdte, és épp kijött belőle, amikor én estem annyira ágynak, amennyire már nem is emlékszem, hogy mikor utoljára. Ráadásul pont karácsonykor, így végül a nagycsaládi karácsonyunk elmaradt, hármasban ünnepeltünk kivételesen mindhárom napon és férjem szülinapját is. 

Szilveszterre magamra találtam, így most először a szomszéd kiscsaláddal zártuk a óévet!

Még decemberben pont 2 betegség között sikerült találkoznom a Csajokkal is, akikkel ismét nagyon felemelő volt átbeszélni, ki, miben van épp. 

Zárógondolatok

Írhattam volna nagyon szemfülesen ide-oda becsempészve egy-egy gondolatot a sikeres programjaimmal és a szívbéli és hatékony konzultációimmal kapcsolatban, de ahogy láthatod, ebben az évben a Diéták & Álmokon, mint vállalkozás volt a legkevesebb fókuszom. Ettől még persze minden haladt a maga útján, csak például nem került sor azokra a fejlesztésekre, amiket eredetileg megcéloztam 2024-re.

Ami megvalósult a 2024-es tervekből, amit épp 1 éve írtam, az az, hogy:

• még a már meglévőnél is több zöldséget eszem és racionalizáltam a húsfogyasztásomat is;
• az étrendi finomhangolásnak köszönhetően – bár nem ez volt az elsődleges célkitűzés, -13 kg-nál járok zéró éhezéssel;
• összejött a nagycsaládi síelés és voltak randijaink is Olaszországban;
• ellátogattunk Tenerifére a férjem szüleivel, ami mindenkinek óriási élmény volt;

Kesereghetnék azon, mennyi minden nem valósult meg, de nem vinne előre és a múlton változtatni sem tudok, szóval inkább előre nézek.

2024-re a szavam a KAPCSOLÓDÁS volt…nem is értem, mire gondoltam, ennél befelé figyelősebb, magányra vágyósabb évem nem tudom, mikor volt. Ez van.

Ugyanakkor nagyon mély hálát érzek azokért, akikkel ezekben a befelé figyelősebb időszakokban az életem részei voltak: a családom, „unokasógornőmnemmelleslegcoachésmediátor” Virág, Andrási Nóri, és persze a Wonderwomen Csajok.

Változásban vagyok sok szempontból: a testem, a lelkem, a kapcsolataim, nőként, anyaként, vállalkozóként, és mivel lassan 45 éves leszek, ennek pont itt is van az ideje, 11 év után a megújulásnak is.  Könnyen élem meg? Szuperérzékenyként? Szerinted? De ez most így van jól, próbálom bölcsen megélni, figyelve a belső hangomra, és azt érzem, sok minden le is tisztul körülöttem, és ez meg nagyon felszabadító!

Hogy hogyan tovább? Erről majd a következő bejegyzésben olvashatsz! 

Igen, a végére a fotómotázsok is elfogytak, de még több képért kattints IDE vagy IDE, videós formában meg tudod nézni az éves összefoglalómat 2 részletben.