Itt is vagyok az előző, 2024-es évösszegző blogbejegyzésem folytatásával, a 2025-ös tervekkel 😊

Ahogy írtam, tavalyra a szavam az KAPCSOLÓDÁS volt (ha olvatad a 2024-es éves összegzőmet, tudhatod, mennyire nem rezonáltam rá), és szokás szerint január elején elvonultunk 3 napra egy klassz helyre vidékre, ahol nem csak a 2024-as évet értékeltük, hanem a 2025-ös tervezés sem maradt ki.

Átlapozva a tavalyi Year Compass-t, klassz volt visszaolvasni, hogy pár fontos pont megvalósult a kitűzött célokból. Volt, ami nagyon nem, de most inkább előre tekintek, minthogy a múltban dagonyáznék. ❤️

Mi mindent tervezek 2025-re?

Ezt most is 3 területre osztom, így szerintem neked is, nekem is könnyebben átlátható lesz. A három terület pedig: Diéták & Álmok, magánélet és egészség. Kezdjük is!

TERVEK 2025-RE:

DIÉTÁK & ÁLMOK, EGÉSZSÉG, MAGÁNÉLET, CSALÁD

DIÉTÁK & ÁLMOK

Szeretek úgy nekiállni egy évnek, mint egy kicsit üres, fehér lapnak, ami lendületet tud adni, de érzem, hogy változásban vagyok majdnem minden életszerepemben, és azt hiszem, ez egy természetes evolúció akkor, ha már nem kis totyogós, hanem kiskamasz a gyerkőcöd, ahogy a vállalkozásod is. Úgy érzem, van lelkesedésem megvizsgálni, mit érdemes továbbvinni, mit engedjek el, és hogyan alakítsak ki teret új dolgoknak.

Az elmúlt lassan 10 évben, amióta ténylegesen is vállalkozó vagyok, rengeteget tanultam vállalkozás- és vállalkozófejlesztésről, magyaroktól és amerikaiaktól egyaránt, és ezt az irányt meg is hagyom másnak – egyelőre, viszont felismerésem volt, hogy menet közben kevésbé figyeltem a belső hangomra olykor. Fontosnak tartom a tudatosságot egy vállalkozásban, de azért én intuitív vállalkozó vagyok sok szempontból, és ez egy időben túlságosan háttérbe szorult. Én nem tudok az a vállalkozó lenni, aki azért épít fel egy vállalkozást, hogy belátható határidőn belül exitáljon belőle és eladja. Félreértés ne essék, nincs azzal se baj.

Rengeteg ötletem van fejleszteni, így szakmai élet és vállalkozói szempontból előreláthatólag – és rugalmasan kezelve a kitűzött célokat – a fő fókuszom a májusban 3 éves Diéták & Álmok klubon, az életmódváltás segítő coaching-mentoring konzultációs folyamatokon lesz – akár kiscsoportos programként is, illetve pár újítást is tervezek, sőt tanulni is fogok.

Látni a fejlődésüket, eredményeiket pedig számomra is mindennap szívmelengető. A legszebb pedig az, hogy minden résztvevő más, más történettel, háttérrel, élethelyzettel, és lélekemelő, ahogy támogatják egymást is! ❤️

Idén a tervek között szerepel, hogy a Cukorbeteg Kismama Programot is némileg frissítem, sőt, új étrendekkel és új tanfolyammal is  készülök. 😉

Amit tudok még, hogy továbbra sem akarok görcsösen kommunikálni a közösségi médiában csak azért, hogy az algoritmusok szeressenek. Hidd el, neked és nekem is jobb, ha nem nyilvánulok meg csak azért, hogy semmiről beszéljek, de arról habosan és hosszan! Hiszem, hogy hosszú távon csak az visz előre, ha önazonos tudok maradni, épp ezért vannak hangosabb és csendesebb időszakaim is, és ezzel a gondolatisággal egyre inkább együtt is tudok élni, a lájkok hajszolására meg egyáltalán nem vágyom. 😊

Egészség

Még egy nyár eleji posztomban említettem, hogy eredetileg azért merült fel, hogy vállalkozó legyek, hogy aktív részese tudjak maradni a családomnak. Az, hogy közben viszonylag gyorsan megtaláltam benne a hivatásomat és küldetésemet, egy óriási ajándék. 🩷

Ugyanakkor legyünk őszinték, ez egy kihívás is, mert annyira tudott vinni a lendület és az inspiráció, hogy képes voltam a végletekig kimeríteni magamat. Mosolyogva és valódi hittel, hogy ez így rendben van és jó nekem. Igen, elképesztő pszichés jövedelem, ha másoknak segíteni tudsz, egészségesebbekké, önbizalomteljesebbekké és akár szülőkké válnak a támogatásoddal!

Majd egyre kevésbé mosolyogsz, amikor annyira sem priorizálod magadat, hogy időben elmenj aludni, felállj a gép elől enni vagy akár csak pisilni, és a nyaralásodon alig lát a családod. Hogy aztán átlépjek egy másik vödörbe az épp felvételiző lánykámmal és a feltépődő saját traumáimmal, amiket nyilván nem akartam sem rá, sem pedig az iskolájára vetíteni, de erről már meséltem.

Folyamatosan dolgozom ezeken, sokat sírtam is, amihez végre nem szégyenérzet társult, hanem belső engedély és megkönnyebbülés. A jó hír, hogy a lányom szuper osztályfőnököt kapott (aki pszichológus is), és annyira jó közegbe került, hogy az ő megélésein és élményein keresztül az én sebeim is gyógyultak.

2024-ben, ami az egészségemet illeti, a fókuszom mozgással kapcsolatos volt, illetve a még több zöldségfogyasztás és a húsevés racionalizálása. Legalábbis ezt tűztem ki célomul. Ha nagyon őszinte vagyok magamhoz, a zöldségfogyasztás és a húsevés racionalizálása egész jól ment, ugyanakkor a mozgással némileg újra a startvonalon vagyok. Biztos, hogy többet léptem, mint egy évvel ezelőtt, de ebben most van megtorpanásom, és idénre a jól kialakított szokások megtartása mellett (mert ugye ez is fontos) a mozgáson lesz az egyik fő hangúly.

Szeretnék sokféle mozgásformát kipróbálni, és sok olyat, ahol elsősorban a figyelmem nem az alakformáláson van, hanem az inkább egy járulékos plusz. Ahogy az elmúlt időszakban inkább a mikrobiomom és beleim egészsége volt a cél, nem a fogyás. Tehát nem arra helyezném a fókuszt, hogy valamit azért csináljak, mert attól kerekebb, izmosabb, formásabb, vékonyabb, hajlékonyabb lesz, hanem arra, hogy élvezzem. Továbbá többet lenni a friss levegőn, sőt, újra többet kertészkedni. ❤️

Nekem az segít évek óta, hogy ahogy megtervezem éves, havi és heti, napi szinten a munkámat, a családi teendőket, úgy van egy Nóri-sávom is minden naphoz, ahol ott szerepel, amit mindenképp meg akarok valósítani magammal kapcsolatban.

Ebben szerepel étkezés, mozgás, folyadékfogyasztás, alvás, de a barátnőzés és a kozmetikus is. 😊

Mindig, minden sikerül? Dehogy, de sorvezetőként, emlékeztetőként segít az útontartásban, és biztos eggyel többet teszek magamért, mintha semmi nem tennék, vagy meg se próbálnám. 😊

Ami még biztos, hogy folytatom a lelki munkát is, mert a fene akar dédelgetni tovább traumákat. 😊

Magánélet, család, barátok

Az évben lesznek meghatározó pontok, mint például

• Az idei nagycsaládi síelés, ahol úgy döntöttem, idén újra síelek én is 1-2 napot, lesznek túráink és randijaink is a férjemmel, és nagy valószínűség szerint átruccanunk Olaszországba is, mert az mindig olyan jó. 😊
• Tavasszal Ciprusra utazunk férjem szüleivel, egyikünk sem járt még a szigeten, így örömmel fedezzük fel! ❤️
• Cél, hogy továbbra is olyan feltöltő programjaim/programjaink legyenek, ahova nem tudom/se akarom elvinni a laptopot, és a családi nyaralásunkat minimum így megélni. Tavaly nagyon jólesett a gépnélküliség, fejlődőképes vagyok, megtartom. 😅
• Szeretnék megint kijutni az Apukám legalább egyik nemzetközi vívóversenyére. Veterán világversenyekre jár 75+ évesen, sőt, tavaly elindult a nagy országos bajnokságon legidősebb résztvevőként, ahol aktuális világ- és olimpiai bajnokaink is, és még sikeres is, elképesztő!
• Szeretnék újra táncolni járni, amit imádtam, de valahogy kikopott az életemből, és 2024-ben ez nem jött össze.
• Szeretném a jógát az életem részévé tenni. Még nem látom, hogyan, de vágyom rá, és egyszer szeretnék visszatérni a következő években Balira az ubudi Yoga Barnba.
• Az évre több kapcsolódásra vágyom, nem csak vállalkozói, hanem családi és baráti szinten is, és sok-sok számomra kedves, akár rég nem látott ismerőssel találkozni. ❤️

Ezek egyelőre a már kitűzött célok. Még van pár gondolat és úti cél a tarsolyban, de ezek még képlékenyek.

Az idei szavam nagyon nehezen jött meg, de végül ez lett: GYÓGYULÁS. A gondolat, ami pedig társult hozzá azonnal, hogy testi-lelki gyógyulás és ezen keresztül mások támogatása is. Csorogtak a könnyeim, amikor végre összeállt ez bennem, mert azt éreztem, abszolút tudok hozzá kapcsolódni. 🩷

Te választottál szót magadnak idénre? Mi szólított meg? Örömmel veszem, ha megírod nekem akár kommentben. 😊

Január: Tervezés, Indiai workshop & Klub

Most már 6. alkalommal páros évösszegzéssel és évtervezéssel indítottuk az évet a férjemmel, ami mindig nagyon felemelő, egyszersmind tükröt tartó élmény számunkra. Tavaly úgy alakult egy családi helyzet miatt, hogy a kislányunk is csatlakozott hozzánk, így a saját szintjén ő is velünk évértékelt egyik nap és tervezett a másikon (vagy épp az egyik kedvenc David Walliams könyvével bekuckózott egy bögre kakaóval egy kényelmes fotelbe). A szó pedig, amit 2024-ra választottam: a KAPCSOLÓDÁS volt. Na, ennél jobban nem is lőhettem volna mellé, merthogy egész évben nem tudtam rá rezonálni, az hétszentség!

A január úgy elröppent, hogy kettőt pislogtam és már február volt: újra elindult az iskolai körforgás, az edzések, osztálytársak jöttek töriverseny valahanyadik állomását összeállítani és beküldeni (meg persze cincogni), megjött a gimiből az első féléves bizi, örömfőztünk Helló, Curry! Ágijának indiai workshopján, én pedig megnyitottam az érdeklődőknek a Diéták & Álmok klubot. Mire véget ért a január, a hóvirágok is kimerészkedtek a földből.

Február: Síelés helyett la dolce vita

Bár februárban mindig elutazunk a nagycsaláddal Ausztriába síelni, 2024-ben csak a többiek síeltek, férjem és én inkább pihentünk, lazultunk, randizgattunk. Átszöktünk Udinébe és Velencébe is 1-1 napra, és ismét megfogalmaztam, mennyire boldoggá tesz, amikor Olaszországban vagyok, és “dejólennemárvégremegtanulniolaszul”. Amennyire kiábrándítónak találtam 12 évesen Velencét a júliusi poshadt melegben és az állott csatorna- és tengervízszagban, annyira lettem a rajongója az elmúlt években, lehetőleg letérve a fősodorról és nem turistaszezonban… és sehol nincs olyan kávé, mint Olaszországban!

…és most esett le, hogy egyik nap Bledbe is kiruccantunk, imádtuk körbesétálni a tavat, ráadásul csodaszépen sütött a nap, nagyon feltöltődtünk, esténként pedig jöhetett a Dixit-party a többiekkel!

Március: Tánc & Tenerife

A hónap egyik izgalma az volt, hogy a lánykámék kortárstánccsapata megnyerte a területi válogatót, így mehettek tovább az országos bajnokságra.

A másik izgalma pedig, hogy életemben először utaztam a Kanári-szigetekre, méghozzá Tenerifére, ráadásul férjem szüleivel és a lányunkkal, akiknek ez volt az első repülésük, és annyi „első” élményük lett a Teide vulkántól a Loro Parkon át az Atlanti-óceánig, hogy azóta is emlegetik. Ha már ott voltunk, nem maradhatott ki az  egyik kedvenc írónőm, Agatha Christie csodás színes lépcsője és az Auditórium sem. Tenerife nagyon kis kompakt élmény, és elképesztően változatos a táj, megértem, hogy sokan vonzódnak oda. Ráadásul a hotel csodás kertjében még frangipáni is virágzott, ami visszaröpentette a szívemet Balira, ami 2023 nagyon meghatározó utazásává vált.

Április: Kert & Fogadóóra

A hónap elejét még Tenerifén töltöttük, és mire hazaértünk, a kertünkben is virágzott a nárcisz. 

Április egyik legnagyobb adománya az volt, hogy felfedeztem, mennyire jó hatással van rám a kertészkedés, és ezt tudatosan el is kezdtem használni. Ha kibillentem az egyensúlyomból, kimentem levegőzni, csigákat bámulni, és jééé, a gazolás milyen klasszul kisimítja az idegeimet. A napi locsolás pedig egész meditatív tevékenységgé avanzsálódott, ami nem csak nekem tett jót és az egyre erősödő életközepi változásomnak (erről még írok később), hanem a kertben a fűnek, a virágoknak, a bokroknak és fáknak, és persze az éledező veteményesünknek. 

Tudom, hogy röhejesen hangzik, de a hónap egyik legjobb pontja a suliban a fogadóóra volt, mert a lányomnak annyira csodás osztályfőnöke van, hogy élmény hozzá még fogadóórára is járni, még úgy is, hogy történetesen nincs semmi baj. Én régen azt éltem meg, hogy fogadóórára az jár, akinek a gyerkőccel van valami kihívás a suliban. A lányunk előző sulijában majdhogynem nem értették, miért megyünk oda 1. osztályban, holott csak annyi volt a szándékunk, hogy megismerjük a tanítónőket és tudjuk, ha valamit esetleg érdemes tudnunk. Annyira jó, hogy ez itt másképp van, és az ofő annyi időpontot ad meg, hogy minden szülőnek legyen ilehetősége vele találkozni legalább egyszer egy félévben!

Május: Viszlát, iskolai traumák & Táncverseny

Nagyon vártam májusra már a nyári szünetet. Egész biztos, hogy eggyel jobban körbehelikoptereztük a lányunkat, mint a szakirodalom tanácsolta volna, de 8 évig jár ebbe a suliba, ha minden igaz, és azért nem mindegy, hogy nyit és hogy érzi magát. Ha az előző évben – a felvételi során – feljött egy csomó iskolában szerzett traumám, hát ez 2024-re kicsúcsosodott. Az egyik 2024-es önismereti élményem: ennek a kb 2 éves élmény lezárása volt, amikor is a lányom kisgimis felvételije és a beilleszkedésének éve rengeteg olyan iskolai traumámat hozta felszínre, amire most már tudok szeretettel gondolni és megbocsátani azoknak, akikre nehéz szívvel gondoltam. :-)

Őszintén elfáradtam ebben a tanévben, de a legjobb, hogy ő szinte mindennap vidáman ment iskolába és vidáman jött haza, ez az előző suliban nyomasztóan nem így volt, szóval semmit nem bánok.

Szuper volt 2 napra lemenni a Balatonhoz, ahol a kortárstánc országos bajnoksága volt, és egy klassz csopaki apartmant sikerült a parton elcsípnünk. Ráadásul megnyerte a táncsapat ezt a versenyt is, így a következő állomásunk a júliusi Európa-bajnokság.

Még május végére jutott egy hegedűvizsga, amivel elköszöntünk az amúgy szuper hegedűtanárunktól, Mártitól. Ő is egy olyan pedagógus a lányunk életében, akiért örökké hálásak leszünk.

Június: Nyirokmasszázs & Szülinap

Beneveztem pár alkalom nyirokmasszázsba. No, ha még nem jártál ilyenen, nem, ez nem az a relaxáló, frissítő masszázs, ami után kisimulva, zen állapotban suhansz hazafelé, cserébe úgy néz ki a kezelt terület pár órán belül és jópár napig, mintha valaki izomból péppé vert volna…és még fizetsz is érte!  Amúgy hasznos és hatásos, és szuper jófej volt a masszőr, mert azon van, hogy elterelje a figyelmedet közben, de azért néha eszembe jutott, hogy mi, hülye nők, mi mindenre képesek vagyunk a szépségért, az agybaj! 

Júniusban, őrült forróságban született a lányunk, és mint ilyenkor rendesen, már az előző napokat nosztalgiában és szipogva töltöttem, rólam mintázhatták volna az összes amerikai giccsparádés családi filmet. Imádom a lányomat, nála szebbet, jobbat, kedvesebbet és okosabbat nem is kaphattam volna, és az a legjobb, hogy ezt minden egyes nap őszintén így tudom gondolni, akkor is, ha aznap rázósabb napunk volt!

…. ééééésssss a szülinapi buli utáni napokban kicsengettek az iskolából és kitört végre a V-A-K-Á-C-I-Ó-Ó-Ó!

Esküszöm, jobban vártam, mint amikor én jártam iskolába, és úgy gondoltam, hogy na, eljött a pihenés, és a feltöltődés ideje…MU-HA-HA!

Július: Európa-bajnokság & Medence

A július egyik fénypontja az volt, hogy ismét a Balatonnál találtuk magunkat, csak most a kortárstánc csapat Európa-bajnokságán, amit a lányok ismét megnyertek, így jól meg is ünnepeltük! 

A másik fénypontja a hónapnak pedig, hogy mivel nyárra most nem terveztünk be nagyobb utazást, felállítottunk egy értelmezhető méretű medencét a kertünkbe a dió- és gyümölcsfák árnyékában, és onnantól kezdve szinte minden egyes nap pancsoltunk ebben a végtelenül kimerítő hőségben.

Ó, és hogy ne buggyanjunk meg, megnéztük a Van Gogh immerzív kiállítást, és még a Szépművészeti Múzeum egyiptomi részlegét is, mert a lánykánkat épp nagyon foglalkoztatta Egyiptom azon túl, hogy én ott éltem gyerekként.

Augusztus: Forróság, Olimpia & io parlo italiano

Egy idő után kiborított a meleg, hogy a légkondi és medence ellenére azt éreztem, nem tudok töltődni, állandóan fáradt és ingerült vagyok. Mivel már reggeltől 30 fok volt, és nem egyszer este f9-9-kor is még 30 fok felett, így a kertészkedésben való idegkisimítás ugrott, de az esti meditatív locsolás is inkább frusztráló volt, mint kikapcsoló. Tudom, első világbeli problémák, de lassan felsejlett a nyár vége, és az volt a megélésem, hogy egyáltalán nem töltődtem fel, sőt…tovább merültem és nem tudom, miből tudtam egyáltalán lejjebb menni.

Ekkor már éreztem, hogy olyan romatikusan hangzik az életközepi változás, de győzködhetem magamat ennek ellenkezőjéről, ez attól még tényleg válság…és ez oké.

Hogy némileg ellensúlyozzam, próbáltam átgondolni, mi az, ami mindig örömöt okoz, és ezzel a lendülettem regisztráltam a Duolingon, és végre OLASZUL tanulok már több mint 150 napja, ez az én egyik napi örömöm, amit csak azért csinálok, mert jó érzés! 

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy olimpia is volt, méghozzá magyar szempontból annyira izgalmas! 12 éve született a lányom, pont pár hetes volt, amikor a londoni olimpiát rendezték, aztán valahogy szem elől tévesztettem ezt a sporteseményt, máshol volt a fókuszom, és most már együtt izgulhattunk a magyar csapatért. Őt kevésbé kötötte le, nekem meg az egyik legkedvesebb gyerekkori emlékem, ahogy 12 évesen a képernyőn keresztül a barcelonai olimpián drukkolunk a tesómmal Egérnek, Ónódi Heninek, a vívóknak, a kajak-kenusoknak és a többieknek, és most nagyon együtt is éltem minden magyar érintettségű sporteseménnyel. Hozzáteszem, néha az volt a megélésem, hogy ez a szintű izgalom már nem nekem való! :-)))

…és akkor augusztusban megcsináltattam egy komplex mikrobiomvizsgálatot, csak hogy lássunk egy teljes képet.

Szeptember: Kórház & Mikrobiom

Szeptemberben megjött a mikrobiomvizsgálat eredménye, ami legalább adott egy tisztább képet, és egy efelett érzett megkönnyebültést. Óriási baj nincs, de vannak olyan hasznos baktériumok a szervezetemben, amelyek túlszaporodtak, és olyanok, amelyek támogathatnák a vércukorháztartásomat és a testsúlycsökkenést, de nálam komplett hiányoznak. Az is kiderült, hogy viszonylag változatos a bélflórám és látszik, hogy odafigyelek a táplálkozásomra, de szükség volt még némi finomhangolásra.

Még mielőtt belevethettem volna magamat a változtatásba, egy éttermi látogatás után ételallergiára utaló jelekkel kórházba kerültünk a lányommal, ami egyszerre volt ijesztő, végtelenül kimerítő mentálisan és elkeserítő élmény annak ellenére, hogy az orvosok és ápolók szuper helyesek és támogatók voltak. Végül rá 1-2 héttel – túl némi mediátordiétán – egy allergológus szakorvosnál (merthogy adott kórházban nem volt) kiderült, hogy valószínűleg egy iskolában kapott emlékeztető oltás csókolózott össze egy Covid-variánssal, ez nem allergia volt, csak valami triggerelhette az ebéd során, és belobbant. A lényeg, túlvagyunk rajta, és remélhetőleg egy életre kipipáltuk a kórházasdit.

Mire ezen végre túljutottunk, én is belevetettem magamat az étrendem finomhangolásába, aminek a célja a gyulladáscsökkentés és bélregeneráció volt. Épp az év végi hírlevelemben írtam meg, hogy nagyképűen hangozhat, de a legjobb gasztroélményeim 2024-ben a saját konyhámban értek, és nagyon élvezem a sok, szép, színes tányért és a sok tápláló ételt, amit főzök. Erről majd még írok, és bizony ehhez kapcsolódóan lesznek újdonságok a Diéták & Álmok háza táján. ;-)

Október: Kolleganő & Generációk

Az október egyik legnagyobb ajándéka volt, hogy egy régi bankos kolleganőmmel, akivel online ugyan hébe-hóba tartottuk a kapcsolatot, végre találkoztunk bő 10 év után, és annyira klassz és feltöltő volt, mintha el sem telt volna ennyi év! <3

Októberben lelkesen rajta voltam az étrendem átalakításán, aminek el is kezdtem érezni a pozitív hatásait, ami lelkesített is, és közben néztem az ablakunkból a kedvenc óriási hársfánkat, ahogy szép lassan aranylóvá válnak a levelei, majd elhullajtja őket. 

Ez volt az a hónap is, amikor ugyan már járt iskolába a lányunk, de minden étkezését vitte itthonról magával, mert a kórházi kaland után ezt a hónapot inkább lemondtuk.

Ó, és kedves barátokkal megnéztük Steigervald Krisztián generációs élményestjét, ami nem csak szívmelengető volt, hanem mindenkinek látnia kellene, hiszen olyan fontos lenne, hogy a generációk  oda-vissza megértsék és elfogadják egymás különbözőségeit, ami nem jobb vagy rosszabb, csak más!

November: Kommunikáció & Mégsem

A hónap, amikor úgy éreztem pár hétig, hogy újra van kedvem kommunikálni a közönségemhez, hogy aztán ez a lendület le is lankadjon. Éreztem, korai még a visszatérés a közösségi médiához azon túl, hogy az a pár, sztoriban megosztott történet kikívánkozott belőlem.

December: Táncgála & Csajok & Szilveszter

A december, hú…. szuper volt a lánykám karácsonyi táncgálája, az mindig örömteli élmény, de a decemberünk betegeskedéssel telt, a lányunk kezdte, és épp kijött belőle, amikor én estem annyira ágynak, amennyire már nem is emlékszem, hogy mikor utoljára. Ráadásul pont karácsonykor, így végül a nagycsaládi karácsonyunk elmaradt, hármasban ünnepeltünk kivételesen mindhárom napon és férjem szülinapját is. 

Szilveszterre magamra találtam, így most először a szomszéd kiscsaláddal zártuk a óévet!

Még decemberben pont 2 betegség között sikerült találkoznom a Csajokkal is, akikkel ismét nagyon felemelő volt átbeszélni, ki, miben van épp. 

Zárógondolatok

Írhattam volna nagyon szemfülesen ide-oda becsempészve egy-egy gondolatot a sikeres programjaimmal és a szívbéli és hatékony konzultációimmal kapcsolatban, de ahogy láthatod, ebben az évben a Diéták & Álmokon, mint vállalkozás volt a legkevesebb fókuszom. Ettől még persze minden haladt a maga útján, csak például nem került sor azokra a fejlesztésekre, amiket eredetileg megcéloztam 2024-re.

Ami megvalósult a 2024-es tervekből, amit épp 1 éve írtam, az az, hogy:

• még a már meglévőnél is több zöldséget eszem és racionalizáltam a húsfogyasztásomat is;
• az étrendi finomhangolásnak köszönhetően – bár nem ez volt az elsődleges célkitűzés, -13 kg-nál járok zéró éhezéssel;
• összejött a nagycsaládi síelés és voltak randijaink is Olaszországban;
• ellátogattunk Tenerifére a férjem szüleivel, ami mindenkinek óriási élmény volt;

Kesereghetnék azon, mennyi minden nem valósult meg, de nem vinne előre és a múlton változtatni sem tudok, szóval inkább előre nézek.

2024-re a szavam a KAPCSOLÓDÁS volt…nem is értem, mire gondoltam, ennél befelé figyelősebb, magányra vágyósabb évem nem tudom, mikor volt. Ez van.

Ugyanakkor nagyon mély hálát érzek azokért, akikkel ezekben a befelé figyelősebb időszakokban az életem részei voltak: a családom, „unokasógornőmnemmelleslegcoachésmediátor” Virág, Andrási Nóri, és persze a Wonderwomen Csajok.

Változásban vagyok sok szempontból: a testem, a lelkem, a kapcsolataim, nőként, anyaként, vállalkozóként, és mivel lassan 45 éves leszek, ennek pont itt is van az ideje, 11 év után a megújulásnak is.  Könnyen élem meg? Szuperérzékenyként? Szerinted? De ez most így van jól, próbálom bölcsen megélni, figyelve a belső hangomra, és azt érzem, sok minden le is tisztul körülöttem, és ez meg nagyon felszabadító!

Hogy hogyan tovább? Erről majd a következő bejegyzésben olvashatsz! 

Igen, a végére a fotómotázsok is elfogytak, de még több képért kattints IDE vagy IDE, videós formában meg tudod nézni az éves összefoglalómat 2 részletben.

Itt is vagyok az előző, 2023-es évösszegző blogbejegyzésem folytatásával, a 2024-es tervekkel 😊

Ahogy írtam, tavalyra a szavam az ÖRÖM volt, és szokás szerint január elején elvonultunk 3 napra egy klassz helyre vidékre, ahol nem csak a 2023-as évet értékeltük, hanem a 2024-as tervezés sem maradt ki. Idén úgy alakult egy családi helyzet miatt, hogy a kislányunk is csatlakozott hozzánk, így a saját szintjén ő is velünk évértékelt egyik nap és tervezett a másikon (vagy épp az egyik kedvenc David Walliams könyvével bekuckózott egy bögre kakaóval egy kényelmes fotelbe).

Sajnos a tervezős napra én lebetegedtem, fájt a fejem, türelmetlen és feszült voltam, ami mindenre alkalmassá tett, de arra, hogy nagyokat álmodjak és nagyban gondolkodjak, pont nem. Így 2 hete sikerült végre leülnöm egy nyugisabb délelőttön, hogy átgondoljam, mit is akarok valójában 2024-ben megvalósítani. Szavam is lett, amit majd a bejegyzés végén el is árulok. 😊

Átlapozva a tavalyi Year Compass-t, nagyon klassz volt visszaolvasni, hogy tulajdonképpen rengeteg minden megvalósult a kitűzött célokból. Volt, ami nem, de tavaly az utolsó napok egyikén egy segítő szakember segítségével sikerült szempontot váltanom a nehéznek megélt 2023 kapcsán, és mostmár a pohár nemhogy félig, hanem majdnem tele van. Ráadásul azt gondolom, hogy ha visszatekintek, minden nehézség megérte. ❤️

Mi mindent tervezek 2024-re?

Ez most 3 területre osztom, így szerintem neked is, nekem is könnyebben átlátható lesz. A három terület pedig: Diéták & Álmok, magánélet és egészség. Kezdjük is!

TERVEK 2024-RE:

DIÉTÁK & ÁLMOK, EGÉSZSÉG, MAGÁNÉLET, CSALÁD

DIÉTÁK & ÁLMOK

Úgy érzem, újra van nagy lelkesedésem fejleszteni, így a szakmai élet és vállalkozói szempontból előreláthatólag – és rugalmasan kezelve a kitűzött célokat – a fő fókuszom a Diéták & Álmok klubon, az életmódváltás segítő coaching-mentoring konzultációs folyamatokon lesz – akár kiscsoportos programként is, illetve pár újítást is tervezek, sőt tanulni is fogok.

A klubban jelenleg 100+ ember tesz nap mint nap az egészségéért, és minden nap teszek azért, hogy ez számukra hasznos és értékes legyen. Jelenleg ott tartunk, hogy

• 360+ recept,
• 70+ tudásanyag,
• minikurzusok
• segédletek és
• webinárok felvételei segítik az életmódváltókat a zárt felületen, ezen túl rendszeresen szokáskialakító kihívásokon vehetnek részt, amelyek táplálják a testet, a lelket és elmét is. 😊
• 2023-ban elkészült a mentességet jelző rendszerünk első fázisa is Andy kolleganőmnek köszönhetően. ❤️
• 2024-ben reményeim szerint lesz végre egy személyes klubtalálkozó is. 😊

Látni a fejlődésüket, eredményeiket pedig számomra is mindennap szívmelengető. A legszebb pedig az, hogy minden résztvevő más, más történettel, háttérrel, élethelyzettel, és lélekemelő, ahogy támogatják egymást is! ❤️

Ahogy tudhatod, most már coachként/mentorként, is segíteni tudom azt, aki megakadást észlel magán cukorbetegként vagy inzulinrezisztensként az életmódváltásban, és személyesen velem szeretne közvetlenül dolgozni (erre önmagában a klub keretei nem adnak lehetőséget). Így tavaly többekkel már 12 hetes folyamatokban fókuszáltan dolgoztunk, és csoda látni a fejlődésüket! Sőt teamcoach-csoportos facilitátorként csoportos, fókuszált programban is gondokozom, ahogy nagyobb lesz a személyes jelenlétem. ❤️

Idén a tervek között szerepel, hogy a Cukorbeteg Kismama Programot is némileg frissítem, sőt, új étrendekkel is  készülök. 😉

Amit tudok még, hogy továbbra sem akarok görcsösen kommunikálni a közösségi médiában csak azért, hogy az algoritmusok szeressenek. Hidd el, neked és nekem is jobb, ha nem nyilvánulok meg csak azért, hogy semmiről beszéljek, de arról habosan és hosszan! Hiszem, hogy hosszú távon csak az visz előre, ha önazonos tudok maradni, épp ezért vannak hangosabb és csendesebb időszakaim is, és ezzel a gondolatisággal egyre inkább együtt is tudok élni. 😊

Egészség

2023-ban, ami az egészségemet illeti, a fókuszom a feltöltődésen és mozgáson volt, legalábbis ezt tűztem ki célomul. Ha nagyon őszinte vagyok magamhoz, a feltöltődés egész jól ment, tele voltam örömprojekttel és az alvásom is rengeteget fejlődött, ugyanakkor a mozgással még úton vagyok. Biztos, hogy többet léptem, mint egy évvel ezelőtt, és ősszel el is kezdtem együtt dolgozni egy személyi edzővel, de ebben most van megtorpanásom, és idénre a jól kialakított szokások megtartása mellett (mert ugye ez is fontos) a mozgáson lesz a fő hangúly.

Szeretnék sokféle mozgásformát kipróbálni, és sok olyat, ahol elsősorban a figyelmem nem az alakformáláson van, hanem az inkább egy járulékos plusz. Tehát nem arra helyezném a fókuszt, hogy valamit azért csináljak, mert attól kerekebb, izmosabb, formásabb, vékonyabb, hajlékonyabb lesz, hanem arra, hogy élvezzem. Továbbá többet lenni a friss levegőn, sőt, többet kertészkedni. ❤️

Ami az étkezést illeti, azt hiszem, hogy az már tényleg elég jól megy. Ha most azt kérdezed magadban, hogy miért nem megy ez nekem tökéletesen, ha másoknak is ebben vagyok segítségére, akkor nos, azért, mert én sem vagyok robot, ahogy te sem. Ráadásul nem gyúrok orthorexiára, és amikor végre eljutok egy távoli országba, akkor nagyobb a helyi gasztronómia iránti kíváncsiságom, minthogy grammra elszámoltassam magamat az alapanyagok tekintetében. Meg nyilván van már elég nagy rutinom abban, mit, hogyan próbáljak kompenzálni, és mi tesz jót a vércukorháztartásomnak és a beleimnek. Ami viszont az étkezéssel kapcsolatban mégis cél 2024-re, az a még több zöldség fogyasztása és a húsevés racionalizálása.

Nekem az segít évek óta, hogy ahogy megtervezem éves, havi és heti, napi szinten a munkámat, a családi teendőket, úgy van egy Nóri-sávom is minden naphoz, ahol ott szerepel, amit mindenképp meg akarok valósítani magammal kapcsolatban.

Ebben szerepel étkezés, mozgás, folyadékfogyasztás, alvás, de a barátnőzés és a kozmetikus is. 😊

Mindig, minden sikerül? Dehogy, de sorvezetőként, emlékeztetőként segít az útontartásban, és biztos eggyel többet teszek magamért, mintha semmi nem tennék, vagy meg se próbálnám. 😊

Ami még biztos, hogy folytatom a lelki munkát is, mert a fene akar dédelgetni tovább traumákat. 😊

Magánélet, család, barátok

Az évben lesznek meghatározó pontok, mint például

• Az idei nagycsaládi síelés, ahol bár idén úgy döntöttem, nem síelek, lesznek túráink és randijaink is a férjemmel, és nagy valószínűség szerint átruccanunk Olaszországba is, mert az mindig olyan jó. 😊
• Tavasszal elvisszük Tenerifére férjem szüleit, akik a kislányunkkal egyetemben most ülnek először majd repülőgépen, és mindhárman szuper izgatottak! Hozzáteszem, egyikünk sem járt még a Kanári-szigeteken, így örömmel fedezzük fel! ❤️
• Cél, hogy továbbra is olyan feltöltő programjaim/programjaink legyenek, ahova nem tudom/se akarom elvinni a laptopot, és a családi nyaralásunkat minimum így megélni. Tavaly nagyon jólesett a gépnélküliség, fejlődőképes vagyok, megtartom. 😅
• Szeretnék megint kijutni az Apukám legalább egyik nemzetközi vívóversenyére. Veterán világversenyekre jár 75+ évesen, és még sikeres is, elképesztő!
• Szeretnék újra táncolni járni, amit imádtam, de valahogy kikopott az életemből, és 2023-ban ez nem jött össze.
• Az évre több kapcsolódásra vágyom, nem csak vállalkozói, hanem családi és baráti szinten is, és sok-sok számomra kedves, akár rég nem látott ismerőssel találkozni. ❤️

Ezek egyelőre a már kitűzött célok. Még van pár gondolat és úti cél a tarsolyban, de ezek még képlékenyek.

Az idei szavam pedig ez: KAPCSOLÓDÁS. Szóval a fentiek megvalósításában ez mindenhol szempont lesz!

Te választottál szót magadnak idénre? Mi szólított meg? Örömmel veszem, ha megírod nekem akár kommentben. 😊

Január: Tervezés & Felvételi

Most már 5. alkalommal páros évösszegzéssel és évtervezéssel indítottuk az évet a férjemmel, ami mindig nagyon felemelő, egyszersmind tükröt tartó élmény számunkra. A szó pedig, amit 2023-ra választottam: az ÖRÖM volt.

Az egyik fontos felismerésem volt, hogy több örömteli megélésre vágyom az életemben, elfáradtam segítőként és vállalkozóként, sőt anyaként és feleségként is. Tudtam, hogy 2023-ban szülőként hangsúlyosabban támogatnom szükséges a kislányomat, akivel közösen úgy döntöttünk, hogy megpróbál bekerülni egy jó nevű gimi 8 évfolyamos osztályába, mert kijelentette, hogy ő egy bizonyos amerikai egyetemen akar majd doktorálni. Hát ki vagyok én, hogy elvegyem az álmait?! 😊

Nem is gondoltuk, hogy ez a folyamat a szülők számára is milyen megterhelő, még úgy is, hogy mi erre lehetőségként, de nem az egyetlen járható életútként tekintettünk.

Azt meg pláne nem gondoltuk, hogy az egész bennem milyen régi, elfojtott iskolai sérüléseket tép fel, amiket nyilván nem akartam a lányomra terhelni…és ez még csak a kezdet volt.

A jó hír, hogy ez olyan jól sikerült, hogy ő azon gyerekek közé tartozott, akik széles mosollyal jöttek ki az amúgy egyáltalán nem könnyű írásbeliről.

Február: Síelés & Betegség

Az a jó a felvételiben, hogy hónapokig elhúzódik, és mindig van miért izgulni, a következő körünk az volt, behívják-e Lilit szóbelizni. Közben annyira lebetegedett, hogy alig tudott enni, és eljött az a pillanat, amikor minden étkezési elvemet félretéve csak és kizárólag az volt a szempont, hogy valami használható bekerüljön a gyerekbe, hiszen a gyógyuláshoz is energiára van szüksége.

El nem tudom mondani, hogy mennyire sz@r és lelkileg megterhelő, amikor tehetetlen vagy és nem tudsz igazán segíteni a gyermekednek, illetve amivel orvosi tanácsra gyógyítgatnád, enyhítenéd a fájdalmát, még az is fájdalmas neki, és igazából az orvosok is csak tippelgetnek, tanácstalanul állnak fölötte.  

Nem akarom messzemenően részletezni, de onnantól kezdve, hogy a mozgó tejfogak kikerültek a buliból, napról napra jobban lett. A gyógyulás már egy nagycsaládi síelés alatt gyorsult fel igazán, és már makkegészségesen jött haza feltöltődve. Az apukája és én kevésbé, annak ellenére, hogy a családunknak hála, mi el-el tudtunk menni randizni is.

 Tovább is van, de a szülihónapom ellenére alig vártam, hogy vége legyen.

Március: Szóbeli & Tokaj

Amikor hazaértünk a síelésből, megkaptuk az értesítést, hogy Lilit szeretettel várják a kiválasztott suliban szóbelire. Nem volt könnyű menet, és bevallom, meg is lepett, hogy milyen hosszú volt. A felvételiztető tanárok nagyon helyesek voltak, de Lili annyira leszívva jött ki, hogy aznap délután és este szinte folyton evett. El is gondolkoztunk azon, hogy akarjuk-e ezt, jó lesz-e ez neki hosszú távon….és akkor még jött pár hét izgulás a tényleges végeredményig.

Addig is március végén a legkedvesebb mastermind csapatommal és párjaikkal együtt hétvégéztünk Tokajban, illetve Bodrogkisfaludon, ahova már szinte visszajárunk évről évre kicsit ventillálni, áramoltatni a női energiát és némileg világmegváltani is, de leginkább feltöltődni. 😊

Eredetileg kirándulni érkeztünk, és a csapat elszántabbik része esőben is nekiindult, a másik része pedig elment Mádra gasztrománkodni. Igen, az utóbbiak közé tartoztam…:-D

Április: Barcelona, I’m in love & SIKEEER!

Hú, de vártam! Úgy volt, ahogy az év eleji bejegyzésben is írtam, hogy Párizsban ünnepeljük a házassági évfordulónkat, és 13 év után végre visszatérünk. No, hát Párizs nem így gondolta, és eggyel forróbb lett a belpolitikai helyzet, mint számunkra komfortos lett volna, így irányt változtattunk, és végül Barcelonában kötöttünk ki, ami így utólag a lehető legjobb döntés volt.

Barcelona, úúúúristen! Már a repülő felszállásakor patakokban folyt a könnyem! Tudod, amikor megindul veled a repülőgép, egyre csak gyorsít, gyorsít, majd felszáll…na, ott kirobbant belőlem, annyira boldog voltam, és Münchenben átszálltunk, úgyhogy majdnem teljesen megismétlődött az élmény. ❤️ Barcelonában arcon csapott az életöröm már első este, pedig a csomagunk nem érkezett meg, de azt éreztem, hogy SEMMI nem tudja elrontani az örömömet. Azért szerencse, hogy volt nálunk egy váltás ruha. Erről az útról meséltem is külön, eléred Instagramon és Facebookon, de ha jól látom a Diéták & Álmok Klubban eresztettem bővebb lére az élménybeszámolót.

…és ahogy hazaértünk Barcelonából, rá 2 nappal kiderült, hogy a kicsilányunkat is felvették az általa vágyott, 8 évfolyamos osztályba! ❤️

Május: Szelidítés & Táncverseny

Még a márciusi elvonuláson mesélte a Wonderwomen egyik csapattagja, hogy volt Dora Gyula „Hogyan szelídítsünk férfit?” 2 napos tréningjén, amit egy közös párkapcsolati mediátor ismerősünk ajánlott neki, és szerinte minden nőnek receptre kéne felírni ezt a programot. Májusban erre pont szembejött velem a lehetőség, és bár épp senki nem volt a közelemben, aki ráért volna velem jönni, lenyomtam a gombot, és jelentkeztem. Bevallom, én direkt nem merültem el Gyula videóiban, írásaiban, csoportjában, így nagyon prekoncepcióm se volt, csak hallottam róla, hogy van, akinek nagyon betalál, és van, aki nagyon lázad ellene.

Szóval egy életem, egy halálom, elmentem. Amíg a regisztrációnál sorban álltam, és néha megjelent Gyula, azt éreztem, hogy hú, messziről indulunk, ha ez lesz a stílus, de azt kell mondjam, egy életre meghatározó élmény volt, rengeteg klassz és olykor fájdalmas felismeréssel, és ma már én is azt gondolom, hogy minden nőnek ott a helye. Szerintem rengeteg időt, energiát, értetlen, olykor megalázó helyzetet, álmatlan éjszakát és szétsírt arcot fogsz megspórolni magadnak, és ha lányod van – de ha fiad is, neki se mindegy, milyen női mintát/példát mutatsz.

Az már csak hab volt a tortán, hogy 2 napig annyit nevettem…nem, térdcsapkodósan röhögtem, mint szerintem 20 éve nem, szóval már csak ezért is megérte volna. :-)

(Gyula, ha olvasod, elvittem a követ Uluwatuba és eldobtam…)

A hónapot megkoronázta Lili első csoportos, látványtánc versenye, ami óriási élmény volt. Én gyerekként táncoltam (inkább táncolGATtam), és csúcs jó volt látni, milyen tehetséges. ❤️

Június: Szülői & Szülinap

Az első kisgimis szülői értekezlet a leendő osztályfőnökkel. Nagyon őszintén kevés olyan szülői értekezleten jártam eddigi szülőségem során, ami ne lett volna túl hosszú, túl unalmas és ne lehetett volna egy jól irányzott e-mailben összefoglalni a lényeget, mert a személyes jelenlét pont semmi pluszt nem adott az egészhez. Na, viszont itt szembesültünk azzal, hogy lehet ezt JÓL is csinálni, aminek a végén hálával teli szívvel azt érzed, hogy a gyereked megkapta a lottó 5-ös osztályfőnököt, aki ráadásul még pszichológus is, és minden egyes mondatánál csak bólogatni tudtunk, olykor párás tekintettel, hogy nem hisszük el, hogy ilyen tényleg létezik! ❤️

Június azért is különleges, mert 11 éve ilyenkor született a már nem is olyan kicsi lányunk. Ilyenkor 2 napos buli van, egy kispajtis zsúr meg egy családi, ahova ilyenkor én prezentálom a tortát, mert „Mama, a tiéd a legfinomabb!” Hát, nehéz ennek ellenállni…:-D

Rá 2 nappal pedig team coach-ként és csoportos facilitátorként is sikeresen levizsgáztam a Lemma Coachingnál, Wiesner Edit mestercoach támogató szervezésében. Rééémesen izgultam, mert ráadául ez a szakma előtt történt, sok számomra is ismeretlen coach-kolléga előtt. Meglepetésemre sokkal jobban éreztem magamat ebben a helyzetben, mint gondoltam, ráadásul annyi kedves és pozitív visszajelzést kaptam, hogy utána annyira fel voltam dobva, hogy alig tudtam elaludni. ❤️

Július: Bali, On The Spot, Robin Lim & Meglepetés

Csak egy szó: Bali. Ahogy írtam, erre az évre a szavam az ÖRÖM volt, és amikor év elején felfedezte a férjem egy szuper cuki dél-afrikai pár Baliról szóló videóit a Youtube-on, akkor világossá vált, hogy idén a szigorúan kettesben eltöltött nagy utazásunk célállomása Bali lesz. Március végén vettünk egy nagy levegőt és le is foglaltuk a repülőjegyünket.

Az Insta-oldalamon több mindent megosztottam erről az utazásról, ha van kedved, nézd meg ott, külön highlight is van róla. Számunkra sokkal többet adott Bali, mint akár reméltük. Az egyértelmű volt, hogy szeretnénk a 2,5 hét alatt egy kulturálisabb részt és egy pihenősebb, tengerpartosabb részt is, mégse legyen „túléltük Balit” zsúfoltságú az egész lenyomata.

Na, ehhez képest már az első napon annyi élmény ért, hogy bár a nap végére nagyon fáradtnak kellett volna magamat éreznem, teljesen fel voltam töltődve.

Az az igazság, hogy rengeteget tudnék Baliról írni, mert Bali csodálatos, és ha főleg nem a digitális nomádoktól hemzsegő, szerintem élhetetlen részekre mész, akkor tapasztalod meg az igazi Balit, a végtelenül szeretetteljes embereket, a belső nyugalmat és biztonságérzetet. Sehol a világon nem éreztem magamat annyira biztonságban, mint ott.

Amit még az Instán sem meséltem el, de volt egy végtelenül fontos pont, ami az elmúlt évben csontig hatoló és meghatározó volt. Személyes lesz, kezeld érzéssel, kérlek!

Mindig úgy gondoltam, hogy bár végül császármetszéssel született a lányunk, nem volt traumatikus a szülésem. Leginkább azért, mert egy óriási családi tragédia után csak és kizárólag az volt szempont, hogy ez a pici lány egészségesen és élve érkezzen meg a családi életünkbe. Ráadásul a sebem nagyon gyorsan gyógyult és én annyira boldog anyukája voltam, hogy ez nem is foglalkoztatott.

Egészen most tavaszig, amikor elém keverte a YouTube az On the spot 9 hónap alatt a Föld körül dokusorozatát, benne azzal a résszel, amikor Eszter és András az első babájukat várva filmet készített a Yayasan Bumi Sehat szülészeti klinikán Robin Lim amerikai-fülöp-szigeteki szülésznővel. Huh, aki látta, tudja…aki még nem látta, nézze meg!

Az utolsó ubudi napunk délutánján épp uzsonnáztunk egy klassz kávézóban (Suka Kopi), amikor csak úgy ránéztem a Waze-re, hogy vajon mégis mennyire van tőlünk a Bumi Sehat…12 percre a szállásunktól! Úgyhogy mondtam Ketutnak, a vendéglátónknak és a férjemnek, hogy „Fiúk, ide engem el kell vinnetek!”, és már indultunk is az ubudi csúcsforgalomban, ahol 2 km-t kb. 1 óra alatt tesz meg az ember. Szóval „száguldottunk” a Bumi Sehatba, ami egyszerű, mégis végtelenül nyugalmat árasztó, békés környezetben fogadott, és ahol Robinnal végül sajnos nem találkoztunk, de megtaláltuk a vitrinben a magyar nyelvű Gyermekágy című könyvét.

A nagy meghatottságomban ezzel a lendülettel az egyik padon felejtettem útlevelestül, pénztárcástul, mindenestül a hátizsákomat, amit akkor vettem észre, amikor Whatsapp-re jött egy üzenet a központtól, hogy „Anya, itt felejtetted a táskádat, eltesszük neked, amíg megérkezel!” Mekkora szerencse, hogy az adományozásnál felvették az elérhetőségeimet! …és hogy mennyire jellemző Balira az egész: végül a házigazdánk és a felesége robogóra pattanva mentek vissza a táskámért, Whatsapp-videóban közvetítették, ahogy ellenőrzik, hogy mindenem megvan-e, pénz, útlevél, kártyák, stb., és nekem nem kellett egy pillanatig sem aggódnom amiatt, hogy meglesz-e minden és hogy egy kvázi vadidegen nyúlt a táskámba és pénztárcámba. ❤️

Ó, és a legviccesebb: Dohában, éjjel kettőkor, a csatlakozásnál sorban állva kibe futottam bele? Az orvosomba, aki mint kiderült, szintén Balin volt 2 hétig! :-D

Többezer kép készült Balin, még nincs is mind leválogatva, így próbáltam párat itt is megmutatni. Még úgy is ennyi kép lett, hogy nagyon figyeltem arra, hogy ne csak a kamerán/okostelefonon keresztül lássam Balit, hanem jelen legyek, és még így is egy csomó mindenről nem is lett kép. Nagy általánosságban elmondható, hogy bár 2,5 hét hosszú időnek tűnik, Balin viszont annyira döbbenetesen sok látnivaló és megélnivaló van, hogy biztos, hogy szeretnénk még egyszer, némileg hosszabban is felfedezni, akár már a lányunkkal együtt, mert azért a végére már nagyon hiányzott, főleg a 26,5 órás hazaút során.

Augusztus: Toszkána, Umbria & Osztálykirándulás

Csak hogy kimaxoljuk a nyarat, és némileg családilag is töltődjünk a lányunkkal, augusztusban 11 napot Toszkánában és Umbriában töltöttünk. Toszkánában egy mesés farmon volt a szállásunk Firenze közelében, ahol úgy reszeltek a kabócák, hogy simára egyengették minden idegszálamat. Ráadásul egy olyan apartmant sikerült kifognunk, ami pont olyan kis otthonos volt, mintha egy ismerőstől kölcsönkaptuk volna a családi nyaralóját, felszerelve minden fontossal, de semmi extrával egy olajfaültetvény kellős közepén, ahova már megérkezni is kaland volt minden egyes kirándulásunk után. 😊

Már többször jártunk Toszkánában, mindig lenyűgöz! Az is, hogy olaszul minden sokkal jobban hangzik, szoktam mondani, hogy még a pöcegödör is sokkal szexibben hangzik olaszul. 😅

Idén délebbre is lemerészkedtünk, így voltunk Montalcino-ban, Montepulciano-ban, Assisiben újra, Perugiában, Arezzo-ban, és persze lazítottunk is. Hazafelé pedig megálltunk egy délutánra és éjszakára Padovában, ami szintúgy kellemes meglepetés volt, és az egész út során itt ettük a legfinomabb vacsorát egy véletlenszerűen, már szuper éhesen kiválasztott kis vendéglőben.

Az augusztusban még azt imádtam, hogy Lili új sulijában az osztályfőnök osztálykirándulni vitte a gyerekeket családostul, kiskutyástul Zebegénybe, ahol egyrészt a gyerekeket csapatépítette és régi diákjai meglepetésével ajándékozta meg őket, miközben mi, szülők is különféle meglepetést készítettünk elő a saját gyerekeinknek akkora, amikor majd ballagni fognak – 8 év múlva.

Hazafelé már egy új kispajtival és anyukájával kiegészülve felfedeztük Nagymaroson a Sakura cukrászdát, ahol egész elképesztő mennyiségben és minőségben találtam cukormentes desszerteket, és ahol még a pultban álló kolléga is csípőből tudta, hogy milyen édesítőt használnak, és melyik sütiben, milyen alapanyagok és mennyi szénhidrát van. Juhú! ❤️

Szeptember: Becsöngettek & Mammográfia

Becsöngettek, a lányom kisgimnazista lett, neeeem hiszem el! „Mikorlettekkora”??? Most, hogy ezt 2024 januárjában írom, már nyugodtan kijelenthetem, hogy tök jó döntés volt, hogy iskolát váltottunk. A suli, ahhoz képest, hogy „versenyistállónak” bélyegzik, eddig kifejezetten teljesíthető, a légkör támogató és emberi, az ofőről még mindig csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, de a legfontosabb: Lili vidáman megy suliba és vidáman jön haza suliból. Esküszöm, a saját iskolai élményeimet is gyógyítja…

Az On The Spot videóját Bali után pár héttel ismét megnéztem, és tudatalatt annyira beütött, hogy amikor legközelebb szembejöttek velem Robin Lim könyvei egy könyvesboltban, az összes, szülés körüli traumám felszínre tört. Most többek között azon is vagyok, hogy mindezt feldolgozzam. Ilyen év ez..

10 év után végre találkoztam egy jó barátnőmmel, akivel ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk, és aki ebben az évben megküzdött a mellrákkal, de szerencsére jól van már. Ez engem is fejbekólintott, hogy igencsak ideje végre bejelentkeznem az aktuális mammográfiára. Lekopogom, minden rendben van. Remélem, te is jársz rendszeresen szűrésre!

Október: Verkli & Barátnő

Októberre jól beindult minden: a suli, a táncórák, a hegedű, a szolfézs, és eddigre kezdtem azt érezni, hogy a napi kb. 8 órás itthoni időm lecsökkent lényegében 5-re, és nagyon éreztem annak a 3 órának a hiányát. Ugyanakkor nagyon élvezem, hogy Lilit épp ebéd után kapom meg a suliból, és a hazafelé úton jókat beszélgetünk vagy kettesben, vagy a szomszéd utcában lakó osztálytársnőjével hármasban.

Ó, és ekkorra már 1 hónapja jártam a személyi edzőhöz, és végre elkezdtem érezni a kondimon a hatását. ❤️

Ekkorra már sokadjára sétáltunk egy nagyot Andrási Nórival (TÉNÉ, Nóra mindenmentes konyhája, mindenmentes.hu), kivesézve az étrendeket, coachingot, amit menet közben mindketten elvégeztünk, az anyaság-vállalkozás-énidő szentháromságának egyensúlytalanságát, sikereinket, kihívásainkat, és mostanra bátran kijelentem, hogy barátnőre leltem benne, amiért hálás vagyok.

November: Nehéz & Fogadóóra

Amikor címszavakban felírtam, hogy melyik hónapban, mi fontos történt, akkor erre a hónapra csak ennyit voltam képes írni, hogy: nehéz. Azt éreztem, hogy ha nem lett volna tele örömprojekttel az év, megkattantam volna. Mintha minden régi fájdalmam egyszerre bugyogott volna fel. Nyilván figyelmet kértek, hogy végre ne cipeljem őket tovább.

A legjobb a hónapban az volt, hogy a gyerkőc sulijában fogadóórát tartottak, ahol pár tanárral megismerkedtünk, és megint azt tapasztaltuk, hogy szuper helyre került a lányunk, ahol a szülők és tanárok között abszolút partneri és támogató a kommunikáció. Teljesen feldobódva léptünk ki a suli ajtaján.  

Ó, és volt pár nagyon jó ebédem, beszélgetésem Angliában élő Anita barátnőmmel, Virág mediátor- „unokasógornőmmel”, végre eljutottam kedvenc kozmetikusomhoz Mirihez is, ezek mind-mind segítettek, hogy eggyel könnyebb legyen.

December: Táncgála & Családállítás & Szilveszter

Az egyik kedvenc időszakom, mert ilyenkor van a kicsi lányom éves karácsonyi táncgálája, amit a művészeti suli kortárstánctanára elképesztően profin összerak, és valódi szórakozás nem csak a gyerekünk miatt, hanem a többi táncprodukció miatt is.

Decemberben mindig összegyűlünk a Wonderwomen mastermind csapattal, A Csajokkal is, és most ráadásul Farkas Viki (Kicsi Vú) barátnőnk első családállításán vehettünk részt, ami annyira szuper és felismerésekkel teli volt mindannyiunk számára, hogy már alig várom, hogy a nagyközönség számára is meghirdesse az első nyilvános programját, hogy ajánlhassam nektek.

A karácsonyunk kifejezetten nyugis volt kiscsaláddal-nagycsaláddal, szilveszterkor pedig egy hirtelen bedobott ötleten felbuzdulva, színházban voltunk Anzsi barátnőmékkel. Csányi Sándor „Hogyan értsük félre a nőket?” 2. részét néztük meg, pont tökéletes szórakozás volt évzárásként. Hozzáteszem, vállalkozói szemmel is lenyűgöző volt látni, milyen profin volt felépítve az egész este.

Na, és ez volt az első pillanat, amikor a vállalkozósdi is szóba jött ebben az évösszegzésben.

Zárógondolatok

Írhattam volna nagyon szemfülesen ide-oda becsempészve egy-egy gondolatot a sikeres programjaimmal és a szívbéli és hatékony konzultációimmal kapcsolatban, de ahogy láthatod, ebben az évben a Diéták & Álmokon, mint vállalkozás volt a legkevesebb fókuszom. Nagyon őszintén, talán 1-2 órát dolgoztam (a Diéták & Álmok Klub nem állt meg), volt, hogy hónapokig a háttérben semennyit se, és egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor dolgoztam 8 órát vagy annál többet.

Most lehet, hogy azt gondolod, ezt hogy a fenébe csináltam…Talán még egy kicsit fel is sóhajtottál, hogy de mázlista vagyok és milyen jó nekem, és egyáltalán mi a csudát éltem akkor meg itt nehezen?!

Nem fogok nagy varázsos titkokat elárulni, de valószínűleg az előtte beletett 9 évet, és a 2016-2020-ig az akár napi 14-16 óra munkát már kevésbé irigyelnéd.

Erre az évre egyszerűen szükség volt, hogy visszataláljak a belső hangomhoz. Intuitív vállalkozóként kezdtem anno, majd kb. 6 évet tanultam különböző magas színvonalú vállalkozó- és vállalkozásfejlesztési programokban, amikért nagyon hálás vagyok, de azt éreztem, hogy menet közben a saját belső hangomat már nem hallom eléggé, és nem tudtam úgy adni, ahogy szerettem volna.

Hogy hova jutottam? Erről majd a következő bejegyzésemben mesélek.

Ahogy visszanéztem a 2023-as fotóimat, lehet, hogy csinálok egy gasztronómiai válogatást is, ha van rá igény. Írd meg szívesen, olvasnád-e!

Szuper kitartó vagy, ha idáig elolvastad! :-)

Ha pedig van kérdésed, gondolatod, felismerésed, amit megosztanál velem, örömmel olvasom, írd meg!

Ha követsz egy ideje, olvashattad a 2023-as évről szóló blogbejegyzésemet (ha nem, ITT találod), ahol írtam szakmai, vállalkozói, családi, magánéleti és életmódbeli terveimről is.

Szeretek évet tervezni, de fontosnak tartom, hogy ne csak az iróasztalfiók mélyén porosodjanak az éves célkitűzések, hanem időről időre rápillantsak ezekre a január elején kardinálisnak vélt gondolatokra. Azért is jó elővenni, mert a „Jaj, mennyi mindent nem csináltam meg, sem kezdtem még el!” érzés mellett szívmelengető tud lenni, amit igenis megvalósítottál akár anyaként, nőként, kollegaként, vállalkozóként, barátként vagy egyáltalán önmagad JÓL-létéért.

Nem tagadom, voltak nehézségeim az év első hónapjaiban, de ebben az évben, ha olvastad a bejegyzésemet, tudhatod, hogy a szavam: az ÖRÖM, így igyekszem – minden hurráoptimizmust félretéve – ennek a szónak a szellemiségben megélni a napjaimat. Mindig jól megy? Dehogy, de egyre jobban! 😅

AMI MÁR MEGVALÓSULT:

DIÉTÁK & ÁLMOK, EGÉSZSÉG, MAGÁNÉLET, CSALÁD

DIÉTÁK & ÁLMOK

A tavalyi egyéni coach képzés után idén beneveztem a team coach és kiscsoportos facilitátori képzésre, és annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, folytatom tovább, és már a nagycsoportos programra is beneveztem, ami akár nagyobb létszámú eseményekre is felkészít és része a szervezetfejlesztés is. Szuper csapatban tanulok ismét Wiesner Edittől, így hétről hétre egyre inspiráltabbnak érzem magamat a klubon túli, olyan csoportos programok indításában, ahol személyesen is találkozhattok velem.

Idén ismét nagy sikerrel futott a Frissítő Tavasz tanfolyamom és az év elején csatlakozó tagok is sikerrel simulta a Diéták & Álmok klub csapatába. Hamarosan újra lehetőség lesz ám csatlakozni! Ha már most tudod, hogy jönnél, iratkozz fel a várólistára, hogy tuti értesítést kapj róla!

TESTI-LELKI Egészség

Ha már az öröm az idei jelszavam, egyértelmű volt, hogy az egészség/életmód kérdést is valahol ezen aspektusból igyekszem alakítani. Megélve a saját természetemet, amihez hozzátartozik erősen, hogy mi az, ami tölt, és mi az, ami neeeem.

Így hangsúlyosabb szerepet kapott az étkezésen és mozgáson túl a feltöltődés. Voltak pillanatok ebben a 4 hónapban, amikor csak az segített, hogy nagyon tudatos és kitartó voltam például az alvásommal kapcsolatban, és volt, amikor az segített, hogy megengedőbb voltam magammal mozgás terén. Néha persze túlságosan is, külső szemlélők számára egész biztosan. 😂

Régóta foglalkozom már önismerettel, így már amiatt sem bántom magamat, hogy szükségem van arra, hogy előre „rápihenjek” egy-egy nagyobb munkára, hiszen akkor sokkal gyorsabban és hatékonyabban megy, mint görcsösen kiizzadva magamból duplaannyi idő alatt.

Ebben az időszakban volt a már nem is olyan kislányom gimis felvételije, amihez igyekeztünk a lehető legnyugodtabb hátországot biztosítani, de a legnagyobb meglepetésemre bennem közel 30 éves sebeket tépett fel a saját középiskolai felvételimmel és iskolaválasztással kapcsolatban. Anélkül, hogy ezzel őt terheltük volna, sikerült magamból kidolgozni, és már megértéssel, nyugalommal tudok a helyzetre ránézni. Ebben nagy segítségemre volt a férjem, a coach-barátnők jól irányzott kérdései, egy jó beszélgetés anyukámmal, és hogy hagytam, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül minden érzés kijöjjön belőlem. Érdekes tapasztalás volt, hogy a kislányom felvételije által én is gyógyulok. 

Magánélet, család, barátok

Azt hiszem, ez ment a legjobban eddig mind közül! 😊

Terhek itt is voltak, mint kétségbeejtő megbetegedés, gyász, anyagi kár, de elképesztően hálás vagyok és nagyban hozzájárult a mentális jóllétemhez az alábbi pár esemény:

Minden egyes hónapban volt páros kiruccanásunk a férjemmel:

• Először az évtervezés január elején a Mala Gardenben, majd némi izgulás, mert Lili központi felvételit írt. (Van köztetek még, aki ezt most élte át szintén?)

• Februárban a nagycsaládi síelés Nassfelden, ahova meglehetősen kalandosan érkeztünk meg, és ahonnan át-átszöktünk randizni a szomszéd városba vagy Olaszországba. Szuper volt Udine belvárosának kis utcáin sétálni és felfedezni egy eldugott kis éttermet, ahova érezhetően a helyiek jártak, és minden fényűzést mellőzve csodás, tápláló ebédet kaptunk (ezt az utóbbi időben nagyon tudom értékelni): egy nem túl fűszerezett, de az alapanyagainak köszönhetően ízgazdag, amolyan téli „mindent bele” levest, amiben volt lencse, bab, répa, brokkoli, kelkáposzta/mándold, illetve egy gombás házitésztát, ami látszólag minden faksznit nélkülözött, mégis szuper ízélmény volt. Imádom ezeknek az ételeknek és helyeknek a hányaveti eleganciáját, és azt is, hogy ebben Norbi is annyira partnerem! Mire hazaértünk, kiderült, hogy Lilit behívják szóbelizni a megjelölt suliba!

• Márciusban a csodanős masterminddal és párjaikkal Tokajban és Bodrogkisfaludon hétvégéztünk, váltottunk meg világot, pihentük ki a szóbeli felvételis izgalmakat. Volt, aki túrázott keményen, olykor szakadó esőben, és volt, aki inkább Mádon fedezett fel magának egy cuki kis bisztrót. A teraszon a hősugárzó alatt ülve csodáltuk a tájat és élveztük a szezonális ételeket, és legalább a szánkat és az ízlelőbimbóinkat edzettük, na! 😃 Idegőrlő márciusunk volt, benne Lili szóbeli felvételijével és élete első táncversenyével, ez most pont így volt jó, és nagyon hálás vagyok ezért a társaságért, ahol mindenki más, de a szeretetteljes empátia egyértelműen közös. ❤️

• Április: hú, de vártam! Úgy volt, ahogy az év eleji bejegyzésben is írtam, hogy Párizsban ünnepeljük a házassági évfordulónkat, és 13 év után végre visszatérünk. No, hát Párizs nem így gondolta, és eggyel forróbb lett a belpolitikai helyzet, mint számunkra komfortos lett volna, így iránt változtattunk, és végül Barcelonában kötöttünk ki, ami így utólag a lehető legjobb döntés volt.

Barcelona, úúúúristen! Már a repülő felszállásakor patakokban folyt a könnyem! Tudod, amikor megindul veled a repülőgép, egyre csak gyorsít, gyorsít, majd felszáll…na, ott kirobbant belőlem, annyira boldog voltam, és Münchenben átszálltunk, úgyhogy majdnem teljesen megismétlődött az élmény. ❤️ Barcelonában arcon csapott az életöröm  már első este, pedig a csomagunk nem érkezett meg, de azt éreztem, hogy SEMMI nem tudja elrontani az örömömet. Azért szerencse, hogy volt nálunk egy váltás ruha. Lehet, hogy erről az útról majd külön is mesélek, akár életmód/gasztroszempontból is, ha szeretnétek!

…és ahogy hazaértünk Barcelonából, rá 2 nappal kiderült, hogy a kicsilányunkat is felvették az általa vágyott, 8 évfolyamos osztályba! ❤️

Hosszú voltam, és már itt is van május! Folyt. köv. 😊 Neked hogy telt eddig az év? Mit sikerült már megvalósítani a tervekből? Mi az, ami leginkább megmelengeti a szívedet?