(Nem szponzorált cikk.)

Már nagyon-nagyon régóta készültem hozzájuk, amikor egy családi ünnep révén végre el is jutottam a szigetmonostori Rosinante Fogadóba. Már eleve, ahogy megérkeztem, körülölelt a hely romantikus bája és nyugalma, belépve pedig nem a kínos rend, inkább a családias hangulat és fesztelenség dominált. Az étterem épp egy esküvő másnapján fogad bennünket, megnyugtatóan ízléses a dekoráció, az egész átlátható, levegős, nem fojtogatóan zsúfolt, pedig ebédidő van, ergo tele van. Cukorbetegség és inzulinrezisztencia esetén persze fontos szempont az is, hogy a finom ételek a szénhidrát diéta részei is lehessenek.

Térjünk rá az étlapra. Bevallom, viszolygok azoktól az éttermektől, ahol 200-féle étel van, azoktól meg pláne, ahol béna ötletesnek gondolt fantázianevek halmazával találkozom, amiből nem tudom helyből, hogy mit is takar. Na, itt nincs ilyen hála égnek, minden letisztult és világos: 3 előétel, 3 leves, 6 főétel, 4 saláta, 3 desszert, mind-mind a szezonalitás jegyében. Oké, a gyerekszekció biztosra megy, de dicséretes, hogy egyáltalán gondolnak rájuk.

Míg a levesre vártunk, étvágygerjesztőként házi sütésű baguette-szeleteket kaptunk fűszeres házi túrókrémmel. Ugyan a házi baguette nem IR-barát, de annyira gusztusos volt, hogy 1 falatot azért engedélyeztem magamnak, és nem bántam meg, mert isteni volt.

A leves nagyon gyorsan kijött, és nagyjából ilyen gyorsan el is fogyott. Céklaimádóként – azt hiszem, nem meglepetés – „sütőtök – cékla krémleves duó, pácolt diós gomolyával” volt a választásom, és jesszusom, igazi ízorgia volt. Hála, hála a séfnek!

A főételek esetében először kicsit bajban voltam, mert a hozzájuk rendelt köretek vagy krumpisok voltak (tudom, hogy diéta szempontjából nem teljesen tilos, de ha lehet, általában mást választok), vagy nem lett volna meg az elégséges lassú ch-mennyiség belőlük. DE! Szerencsére annyira rugalmasan álltak a kérdéshez, hogy az amúgy fantasztikusan ropogósra sült fokhagymás harcsámhoz az eredeti krumplipürét zokszó nélkül cserélték a vega főételként kínált zöldfűszeres kölesrizottóra. A kapros savanyú uborkás salsa mindezek mellé pedig telitalálat.

Nekem ekkorra már nagyjából meg is volt az ebédre előírt ch-mennyiség, viszont nagyon nem is tudtam volna választani a desszertek közül, mert egyik sem IR-barát. Ami tündéri volt tőlük, hogy mivel családi szülinapokat ünnepeltünk – köztük az enyémet is – ezzel a narancshabos brownieval kedveskedtek nekünk. Oké, a csücskéből lecsentem egy kis falatot, ennyi járt ma nekem, és tényleg jólesett a figyelmességük. (Amúgy ha nem vagy cukorbeteg vagy IR-es, akkor azt a brownie-t kár kihagyni!)

2 apró javaslatom lenne: mivel a cukorbetegség és az inzulin-rezisztencia a magyar lakosság –alsó hangon – 20 %-át érinti (nagyjából minden 5. vendéget), eszméletlenül jó lenne, ha az ételek mellé kínált köretek közé beemelnétek 1-1 gabonát (pl. bulgurt vagy quinoát). Ha pedig lenne egy olyan desszert, amit cukorbetegként/IR-esként is fogyaszthatnánk, az maga lenne a mennyország. ;-)

Zárszóként annyit, hogy az egész helyről süt az odafigyelés, az ételek tényleg igazi minőséget képviselnek, külön jó pont, hogy a kínálat szezonális, ötletes, nem elcsépelt, és gondolnak a gluténérzékenyekre is (ami egyébként az IR-esek egy részét szintúgy érinti). Rég volt ilyen jó éttermi élményem. Biztos, hogy örömmel megyek máskor is. :-)

Azt kifelejtettem, hogy ha kisgyerekkel érkezel, és szeretnél pelenkát cserélni vagy nyugodtan elvonulni szoptatni, ezt itt simán megteheted, mert az étterem szomszédságában erre egy külön szoba ad lehetőséget. :-)

Jó étvágyat!